Mint korábban már többször írtam, jót tesz a megfelelő gondolkodásmód kialakításához az, ha hétköznapi tevékenységeket is "algoritmizálunk". Ennek érdekében, most tojásrántottát fogunk készíteni!
Tojásrántotta készítése
Kérdezzük meg hány tojásból készítsük a rántottát! Nézzük meg van-e annyi tojásunk, ha van akkor készítsük el, ha nincs akkor pedig jelezzük hogy nincs ennyi tojásunk.
Be: Hány tojásból készüljön?
HA van elegendő tojás AKKOR
Törjük fel a tojásokat és tegyük tálba
Verjük fel a tojásokat
CSINÁLD
Melegítsünk olajat
AMÍG olaj eléggé forró
Öntsd a tojást a forró olajba
CSINÁLD
Lassan kevergesd a tűzön
AMÍG megfelelően megsül
Tedd tányérba
KI: A rántotta kész! Jó étvágyat
KÜLÖNBEN
KI: Nincs ennyi tojás így sajnos nem tudom elkészíteni!
Csodálatos algoritmus! Egy nagy szelekció fogja keretbe az algoritmust (van-e elegendő tojás?) Majd a szekvenciák sorozata következik, közben két iterációval, ráadásul hátultesztelőkkel (olajmelegítés, sütés)
Erről jut eszembe egy vicc!
A programozót elküldi a barátnője boltba a következő utasítással:
- "Drágám! Menj el a boltba! Hozzál halat, ha van tojás akkor tízet!"
A programozó elmegy a boltba, majd miután bevásárolt hazajön és odaadja kedvesének a táskát, benne a bevásárolt dolgokkal. A barátnője megnézi, majd megkérdezi:
- "Miért hoztál tíz halat? És hol a tojás? Vagy az nem volt?"
- "De volt!" - mondja a programozó!
:)
Szóval a programozó mindig úgy végzi el a feladatot, ahogy az meg van fogalmazva. Abból baj nem lehet..... Legfeljebb át kell fogalmazni a feladatot, ha nem a megfelelő eredmény születik!
Gondolkozz el ezen! Hogyan kellett volna mondani a barátnőnek, hogy megértse szerencsétlen programozó, hogy mit is akar tőle a kedvese?
Azt hiszem értem a lényeget, a viccet is. Sajnos null tudásom van a programozásról, de ezen szeretnék változtatni, azt hiszem a blogod nagyon jó kiindulópont ehhez. Valami ilyesmit kerestem, ami mindenféle "keretrendszer" nélkül, "abszolút" módon rávilágít a lényegre.
VálaszTörlésKöszönöm!
Üdv: Feri