A könyv akkor 12 Ft volt most 275 Ft-ot kért érte az antikvárium. Gyorsan körülnéztem még és végül megvásároltam néhány régi, programozási nyelvekről szóló szakkönyvet.
Mindig is érdekeltek a különféle programozási nyelvek. Nem maga a hatékonyság, vagy a használhatóság az ami felkeltette az érdeklődésemet, hanem magának a nyelvnek a logikája, működése, szintaktikája. A régi nyelvek meg azért érdekesek, mert látni lehet a fejlődést, ahogy egyik a másikból építkezve egy újat - talán jobbat - hoz létre. Nem ismerem a régi nyelveket. BASIC majd PASCAL voltak a tanulónyelveim. Mellette kis gépikód és Assembly is adódott. Utána megismerkedtem a dBase/Clipper nyelvekkel, amik az adatbáziskezelési feladatokhoz voltak nagyszerű eszközök, majd jött a C és végül az obejktumorientált progrmaozás a JAVA, a C++ és a C# nyelveken keresztül.
Most elhatároztam hogy meg fogok ismerkedni néhány régi programozási nyelvvel. Nem feltétlenül azért, hogy használjam, hanem hogy megismerjem a programozás történelmét.
Szeretem a régi szakkönyvek előszavait, bevezető fejezeteit olvasni, mert sok érdekesség van benne. A FORTRAN könyvben is találtam egy érdekes gondolatot a programozással kapcsolatban:
"...nem a programozási nyelv oktatásáról van szó, hanem a programozási nyelvnek mint eszköznek a felhasználásával a megfelelő szaktudomány oktatásáról."Itt arra utal a szerző, hogy egy programozási nyelv oktatása, megismerése nem azonos a programozás szaktudományának oktatásával, megismerésével.
Később ezt írja:
"A lényeges különbség a hagyományos oktatási módszerrel szemben itt az, hogy az egyes eljárásokat nem csak formulák hanem egyúttal programok formájában is megfogalmazzák. Ehhez természetesen elkerülhetetlen valamelyik konkrét algoritmikus nyelv ismerete, azonban a hangsúly nem ezen van. Ennek az oktatási módszernek előnye, hogy a numerikus ismereteken túlmenően kifejleszti a hallgatóban az "algoritmus teremtés" készségét, amelyre egy holt képletnek élő programmá való "átvarázsolásához" van szükség. Tulajdonképpen ez az amit programozásnak nevezünk." (Lőcs-Vigassy FORTRAN programozási nyelv 6. oldal)
A gondolat nagyon sokatmondó! A Programozz! blog bevezetőjében említettem hogy ki kell alakulnia az algoritmikus gondolkodásnak ahhoz, hogy valaki tudjon programozni. Írtam ugyan itt, hogy sokan azt mondják: "Pascalban ezt simán megírom, de C-ben nem megy!"
Nos aki ezt mondja azzal az a helyzet, hogy sajnos nem tud programozni. Tud "pascalul", de nem tud programozni. Ismeri a nyelvet és az használja is, de nem tud algoritmust alkotni. Ez nagy baj! Egy programozónak a nyelv "csak" egy eszköz. A holt képletek élő programmá történő átvarázsolásához ennél több kell és ezt hívják programozásnak.
Még egy érdekes dolog, amit a könyv elszavát olvasgatva érzek. A programozás mérnöki feladat, a kódolás szakmunka. Például annak idején a programozói tevékenység nem terminál előtt zajlott, hanem programkártyákon kézzel, ceruzával írta meg a programozó a programot, majd ezt átadták a kódolónak, aki a megfelelő módon bevitte a gépbe és elkészítette a lyukkártyát, amin a betölthető programok voltak.
A példa nem teljesen "ül", hiszen itt gyakorlatilag a kódoló gépi kódra fordította (compiler) át a FORTRAN programot. Manapság a kódoláson azt értjük, hogy adott programnyelven leírunk egy algoritmust.
Ha belegondolunk mégiscsak helyes a hasonlat. Aki kódol, az egy működő modellt valósít meg. Aki programozik az magát a modellt készíti el. A kettő a programozás mai értelmében összeolvad és egyben jelenti az algoritmizálási képesség és egy programnyelv ismeretét, de a kettőt külön kell tudni választani ahhoz, hogy programozni tudjunk! Először algoritmust tervezünk, majd lekódoljuk valamely programnyelven.
Ez az átvarázsolás lesz az, amit a programozónak tudnia kell, különben csak egy ócska bűvésztrükk betanulására és többé kevésbé sikeres bemutatására lesz képes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése